Én én vagyok

Hogyan építsünk önbizalmat a személyes integritásunk megszilárdításával?

„Gazdája vagyok önmagamnak, ezért tervezni és építeni is tudom magamat.”

- Virginia Satir -

Rómát sem egy nap alatt építették. A sziklaszilárd önbizalom felépítése sem egyik napról a másikra történő feladat. Sokszor bizony csak kitartó, következetes, kemény munkának az eredményeként jöhet létre, de a jó hír az, hogy éppen ezért érhető el bárki számára, aki eléggé elkötelezett, és kellő mennyiségű energiát hajlandó belefektetni a megtapasztalásába.

Az egészséges önbizalom alapja elsősorban a saját belső világom feltérképezése és elfogadása, valamint a lehető legbensőségesebb kapcsolat kialakítása önmagammal. Az, hogy tudom, ki vagyok valójában. Tisztában vagyok azzal, hogy mik a legfontosabb értékek az életemben, mik az esetleges hiányosságaim, és mi az, amiben kiváló vagyok. Tudom, hogy hová szeretnék eljutni az életben, és mire van még szükségem (mi a legfőbb motivációm) ahhoz, hogy pozitívan és magabiztosan haladhassak a célkitűzéseim irányában.

A valódi értékeim a tetteimben nyilvánulnak meg

Azt mondom, amit gondolok, és azt teszem, amit mondok. Tulajdonképpen ezt a képességet nevezzük személyes integritásnak. Amikor hű vagyok a saját értékrendemhez, amit én állítottam fel magamnak, és azzal összhangban élek. Tisztességes vagyok önmagammal és másokkal, nem színlelek és nem áltatom magam. Szembenézek az élettel, a körülményeimmel és a kapcsolataimmal, és nem a saját valóságomnak megfelelően színezem ki azokat.

És mindez kizárólag a döntéseimben, cselekedeteimben nyilvánul meg. Nem az számit, hogy mit mondok, mit kívánok, vagy miben reménykedem, egyes-egyedül csak az a fontos, hogy mit teszek. Így az általam választott lépések csalhatatlanul megmutatják, hogy milyen ember vagyok.

Személyes integritással az önbizalom szolgálatában

Az értékeimhez híven élni azt jelenti, hogy a lelki nyugalmamat helyezem mindenek fölé, és minden más célomat ezzel összhangban választom meg. Csakis olyasmit teszek és mondok, amit tökéletesen helyénvalónak érzek. Saját érzéseimet és gondolataimat maradéktalanul elfogadom, és módszeresen változtatom meg az életemnek minden olyan elemét, amely feldúlja a lelki nyugalmamat. Sosem maradok meg olyan élethelyzetben, amely boldogtalanná tesz, vagy amelyet bármi okból helytelennek érzek.

A boldog, harmonikus élet és a szilárd önbizalom kulcsa tehát az, ha az értékrendemmel összhangban élek.

Mert valahányszor egy magasabb rendű értékemmel egyetértésben cselekszem, például

becsülöm a kimondott szót, és megtartom az ígéreteimet,

nem játszom meg magam, és őszintén beszélek másokkal,

elfogadom a másik embert olyannak, amilyen,

tisztelem az embereket, akárcsak önmagamat,

hű vagyok az álmaimhoz és a célkitűzéseimhez,

elismerem és elfogadom a tévedéseimet,

azt mondom, amit gondolok, és azt teszem, amit mondok,

mindig remek érzés tölt el, és az önbizalmam az egekben szárnyal.

Amikor azonban bármilyen okból megsértem az értékrendemet, így például

nem vagyok őszinte, és nem vagyok szavatartó,

szerepet játszok, és ezzel önmagamat is és másokat is becsapok,

megalázok másokat, amikor csak bizonyos tettüket kellett volna számon kérnem rajtuk,

nem vagyok tisztességes, mert úgy sem látja senki,

nem tartom be a magamnak tett ígéreteimet,

mellébeszélek, és nem vállalok felelősséget,

bort iszom, és vizet prédikálok,

ilyenkor a kisebbrendűség és a bűntudat kellemetlen érzései fognak el, és az önbizalmam szintje a mélybe zuhan.

Akkor rendelkezem tehát sziklaszilárd önbizalommal, amikor egész világosan tisztában vagyok azzal, hogy szerintem mi a helyes és mi a jó, és amikor ezekkel az értékekkel összhangban élek. Amikor minden szavamban és minden cselekedetemben a lelkem mélyéből fakadó meggyőződéseim jutnak kifejezésre. Ha az egész világ darabjaira hull is körülöttem, míg tudom, hogy a helyes úton járok, senki és semmi nem fog tudni letéríteni róla, és minden körülmények között képes leszek hű maradni önmagamhoz.

Én én vagyok, s ez így van jól

Végezetül pedig, és bátorításul ehhez az egyáltalán nem könnyű, de mégis nagyon szép és valójában életen át tartó önfejlesztő feladathoz, álljon itt Virginia Satir [2] amerikai író és családterapeuta híres, sokak által sokat idézett Önértékelési nyilatkozata, hogy bárhogyan is alakulnak majd a dolgok, még akkor is, ha hibázom, elvétek valamit közben, emlékeztessen rá, hogy miként maradhatok mindig “barátságos, szerető kapcsolatban magammal”.

Virginia Satir: Önértékelési nyilatkozat

Én én vagyok.

Nincs a világon senki, aki ugyanilyen lenne. Vannak, akikkel hasonlítunk egymásra, de senki sem pont olyan, mint én. Ezért minden, amit teszek, igazán jellemző rám, mert az én döntésem eredménye.

Minden, ami velem kapcsolatos, az enyém: a testem, mindazzal együtt, amit teszek; az értelmem, gondolataimmal, ötleteimmel együtt; a szemem, azokkal a képekkel együtt, melyeket megpillantok; minden érzésem, legyen az harag, öröm, frusztráció, szeretet, csalódás, izgatottság; a szám, és minden szó amelyet kimondok, kedves vagy durva, helyes vagy helytelen; a hangom, akár hangos, akár halk; és minden cselekedetem.

Fantáziáim, álmaim, reményeim, félelmeim az enyémek.

Győzelmeim és sikereim, kudarcaim és hibáim az enyémek.

Mivel minden az enyém, ami velem kapcsolatos, saját magam legbensőségesebb barátja lehetek. Mindenestül szerethetem magam, s így minden részemmel saját magam legtisztább érdekeit szolgálhatom.

Tudom, hogy vannak vonásaim, amelyek megzavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De amíg barátságos, szerető kapcsolatban vagyok magammal, bátran és bizakodva keresem az utat, hogy többet tudjak magamról.

Bármilyennek látszom, bármit mondok vagy teszek, bármit gondolok vagy érzek, az mind én vagyok. Hitelesen jelzik, milyen vagyok az adott pillanatban.

Később, mikor végiggondolom, milyen voltam, mit mondtam és mit tettem, hogyan gondolkodtam és éreztem, néhány dologról kiderülhet, hogy nem volt helyénvaló. Ezeket el tudom hagyni, meg tudom tartani a megfelelő dolgokat, s az elhagyottak helyébe újat tudok találni.

Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem.

Megvannak tehát az eszközeim, hogy életben maradjak, közel legyek másokhoz, alkossak, értelmet és rendet vigyek a világba.

Gazdája vagyok önmagamnak, ezért tervezni és építeni is tudom magamat.

Én én vagyok, s ez így van jól.

forrás: eletvezetes.ro