A pedagógus feladatai a gyermekvédelemben

gyermekvédelemA gyermekvédelem és a prevenció nemcsak a gyermekvédelmi felelős feladata, kötelessége, hanem valamennyi, a gyermekkel foglalkozó pedagógusnak is. A preventív gyermekvédelem fontos mozzanata a pedagógus és a gyermek folyamatos, személyes kontaktusa, amelyben a pedagógus újra meg újra megerősítheti a gyermek, tanuló szocializációjának pozitív vonásait.

Ha pszichés zavarokat észlel, ha viselkedési, tanulási gondok jelentkeznek, a kiváltó okok és a tünetek kezelésére többdimenziós megoldást dolgoz ki. Ez a nevelői tevékenység az óvodapedagógustól és az iskolai osztályfőnöktől magas szintű, alapos gyermekismeretet követel.

Mind az óvodás gyermek, mind az iskolás tanuló élete tele van sikerekkel és kudarcokkal, örömökkel és szomorúságokkal. A kiegyensúlyozott környezetben élő gyermekek és tanulók ezeket az élményeket többnyire folyamatosan és károsodás nélkül feldolgozzák, anélkül hogy külső beavatkozásra szükség lenne. A hosszabb ideig tartó, halmozott, a hirtelen jött, erős testi és pszichés sérülések (traumák) azonban megzavarják a pszichés rendszer működését, esetleg a személyiségben is kedvezőtlen változásokat hoznak létre.

Közismert, hogy mind az óvodás gyermeken, mind az iskolai tanulón szinte azonnal megfigyelhetővé válik a zavartság, a szorongás, a félelem, sőt külsején, mimikáján, tevékenységén is észrevehetővé válik a zavar. Ha az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok „le tudják olvasni” ezeket a jeleket, a későbbi bajok többsége még a kezdeti időben megelőzhető.

A preventív gyermekvédelem azt igényli a pedagógusoktól, hogy ismerjék a velük kapcsolatban álló gyermekekre, tanulókra ható környezeti tényezőket, és segítő magatartásukkal előzzék meg a konfliktusok, a lelki traumák elmélyülését és tartóssá válását.

A megelőzésnek létezik egy másik formája is, a speciális prevenció. Ha egy-egy gyermeket előnytelen hatások érnek (például: brutális bánásmód, deviáns környezet, erkölcsileg kifogásolható minta, rossz házasság, a szülők válása, az egyik szülő halála, a tanuló túlfáradása), ilyen esetekben kiszámítható a későbbi tartós sérülés (trauma), a vele járó idegi-pszichés feszültség. Ezekben az esetekben speciális prevencióra van szükség. A fejlett empátiás készséggel rendelkező pedagógus már a pszichés funkciók zavarait is észreveszi (például a dekoncentrációt a tanítási órán), és meg tudja különböztetni a tanórai egyszeri jelenséget az ismétlődőtől.

Az életkori fejlettségtől eltérő viselkedéselemek mint zavarok (ismétlődő türelmetlenség, erőszakosság, agresszivitás, ellenséges magatartás, a házi feladat elvégzésének hiánya) szintén szembetűnők. A felsorolt tüneteket mindig komplex módon kell vizsgálni és ugyancsak speciális módon kezelni.

Milyen módszereket vehet igénybe a pedagógus?

A gyermekek környezetének feltárásában a pedagógus segítségére lehetnek a gyermekekkel, a szülőkkel és a társakkal folytatott beszélgetések. A szociogram a társas kapcsolatokról ad pillanatképet. A befejezetlen mondatok kiegészítése, a kérdőívek konkréttá teszik, az interjúk pedig mélyítik a gyermekekről szerzett ismereteket.

A sokféle információ a gyermekek szociokulturális környezetének pontosításához, az előzmények feltárásához, a pszichés zavarok és viselkedészavarok természetének megértéséhez, az új korrigáló hatások megszervezéséhez, valamint egyéni fejlesztési programok összeállításához szükségesek. Az ártalmak okozta viselkedészavarok legtöbbször összetett szerkezetűek. Kialakulásukban a legritkább esetben fordul csak elő egyetlen – negatív – kulcsélmény.

A gyermekek óvodai, iskolai és iskolán kívüli tevékenységét figyelemmel kísérő pedagógusok kiszűrik azokat a gyermekeket, akik teljesítményük elégtelensége, viselkedésük hibás zavarai, testi-idegrendszeri betegségük, szociális nehézségük és pszichés zavaruk miatt helyzetük, életvezetésük megoldására csak részben képesek.   Hasznos információkat jelent a gyermek helyzetének, személyiségállapotának megismerésében a személyekhez, tárgyakhoz, értékekhez, célokhoz, életük történéseihez való kötődéseiknek és motivációiknak feltárása. Iskoláskorú gyermekek esetében különösen fontos teljesítménymotivációik összetevőinek ismerete.

Az óvodapedagógus, a tanító, az osztályfőnök alapos feltáró tevékenysége után kapcsolódik a munkálatokhoz a gyermekvédelmi felelős, és együttesen döntenek a további teendőkről, figyelembe véve azt az alapelvet, hogy a gyermeki fejlődés zavarait legtöbbször összetett, ártó hatások okozzák. A helyzet feltárásának és a megoldási formáknak is komplexnek kell lenniük. Gáti Ferenc szerint négy irányba kell hatni egyszerre:

a gyermekre,

a kortársaira,

a családra,

a család környezetére.

forrás: www.felelosszulokiskolaja.hu