A fehérjemérgezés létező jelenség?

Sokat vitatott kérdés, hogy a fehérjemérgezés létező fogalom, avagy sem, elegendő fehérjét fogyasztunk-e, vagy épp ellenkezőleg. A diéták világában mindenki a fehérjefogyasztás növelésére sarkall, mondván hogy a szénhidrátok és a zsírok helyett több fehérjét kellene enni, ez pedig a fogyás egyik titka lehet. De vajon túlzásba lehet-e vinni a fehérjefogyasztást?

A fehérjemérgezés nem túl gyakori, leginkább azok találkoznak vele, akiknek a szervezete érzékeny lehet rá, főként az állati fehérjékre. A nevével ellentétben nem olyan ijesztő: kipattogzó bőr, lepedékes nyelv, vagy hajkorpásodás lehetnek a külső tünetei. A szervezeten belül inkább hosszú távon jelenthet gondot: emésztési zavarokat, elszaporodó baktériumokat, bélgyulladást okozhat. A fő probléma, hogy a szervezet elsavasodásához vezethet, valamint különböző tápanyagokat von meg a szervezettől, pl. a calcium, vagy a B12 vitaminokat. A túlzott fehérje-bevitel enerváltságot, energiahiányt is okozhat!

Javasolt az állati és a növényi fehérjék egyensúlyban tartása, emellett pedig a változatos, tápanyagokban és rostokban gazdag ételek fogyasztása. A fehérjék előnyének mondják a diétában, hogy a lassan bomlanak le, és a szénhidrátokhoz képest hosszabban tartó energiaforrásnak mondhatók. A szénhidrátokkal együtt fogyasztva ráadásul csökkentik azok glikémiás indexét (azaz vércukorszint-emelő hatását). Ezen tulajdonságok javasolják a fehérjeporok fogyasztását a diétában. A tévhittel ellentétben ez nem valamiféle doppingszer. A valótlan nézet abból indult ki, hogy fogyasztása korábban csak a sportolók körében volt elterjedt, és valóban segíti az izomnövekedést. A jól megválasztott fehérjepor viszont még egészséges is lehet. Érdemes megnézni az összetevőit, és rostokkal dúsított, valamint káros adalékanyagoktól mentes verziót keresni. A táplálékallergiásoknak is figyelniük kell, hiszen a fehérjeporok némelyike tartalmazhat laktózt, glutént, vagy egyéb allergén összetevőket.

A fehérjefogyasztás ajánlott mennyiségét ki lehet számolni. Függ az életkortól (gyerekeknek több fehérjebevitelre lehet szükségük), a testsúlytól, valamint a mozgás mennyiségétől is. A rostdús táplálkozás pedig azért hangsúlyos, mert a fehérjék önmagukban kevés rostot tartalmaznak. A kulcsszó tehát itt is a megfelelő arányok megtalálása: ne vigyünk semmit túlzásba, hanem kiegyensúlyozottan, változatosan táplálkozzunk. 

Forrás: www.hajraegeszseg.hu

Fotó: pixabay.com