A diagnózis neve: allergia
A diagnózis neve: allergia Látszólag nem összefüggő betegségek széles skálája – beleértve az asztmát, a szénanáthát, az ekcémát és
A szabadidő hasznos eltöltése


Mi az, hogy szabad idő?
A kérdés könnyűnek látszik, mégsem az.
Általánosságban azt mondhatnánk, az a szabadidő, amikor azt csinálok, amit én akarok, amit nem más ír elő nekem. Ezt az időt nem osztja be a tanárom, főnököm vagy a feleségem. Ezt én osztom be, illetve osztom meg azokkal, akikkel akarom. Tanárommal, főnökömmel, feleségemmel, barátaimmal, vagy csak úgy saját magammal.
Manapság úgy tűnik, az evés mellett a szabadidő a másik, amit az ember nem tart elég fontosnak ahhoz, hogy megteremtse a feltételeit. Sőt, a legtöbben komoly nehézségekkel néznek szembe, ha az esetleg mégis adódó szabadidő eltöltéséről van szó: rendben, hogy szabad idő, de mivel töltsem el? Olyannyira megszoktuk már, hogy minden percünket beosztjuk, vagy mások osztják be, hogy értetlenül állunk „üres” perceink előtt. Ha nem teszek semmi hasznosat, unatkozni fogok, nem? Nem feltétlenül… igazából rajtad áll. És persze, mint minden újat, ezt is gyakorolni kell.

A jelek
Honnan tudhatod, hogy nincs elég szabad időd? Mikortól nem elég fontos már, olyannyira, hogy észre sem veszed? Mik a jelei annak, hogy túlságosan elfoglalt vagy ahhoz, hogy másokkal vagy igazából magaddal is foglalkozz? Talán, ha megkérdeznének, azt válaszolnád, jól érzed magad, minden rendben. Néhány apróság, ami esetleg segít megváltoztatni a véleményedet:
• Otthonról intézed a munkáidat, ülsz a gép előtt.
• Otthonról rendeled a pizzádat, a dobozos ebédedet, mert lusta vagy lemenni a sarki kifőzdébe egy csuszára.
• Otthonról, katalógusból rendeled a házhoz szállított kacatokat, mert lusta vagy lemenni a boltba. Ott esetleg beszélgetned kellene az eladóval.
• Nem írsz már levelet ünnepekkor. Kör e-mailt küldesz és „köresemeseket”, sablonos jellegtelenségeket. 
• Beszélgetés helyett ismeretlenekkel csetelgetsz, és őket barátaidnak nevezed, vagy bejelölsz embereket az iwiwen.
• Ha néha mégis ki kell menj az utcára, füledbe dugót teszel, igaz, abból zene szól. Ezzel jelzed: ne szólj hozzám, egyedül akarok lenni. 
• Magányosságodat, elszigeteltségedet azzal igyekszel ellensúlyozni, hogy keresed az embertömeget, vagy korlátlan „plázajárásban és shoppingolásban” éled ki magadat, mintegy pótcselekvésként.

Magadra ismertél valamelyik pontban? Az a helyzet, hogy korunk őrült módon rohanó életviteléből adódóan a legtöbb ember hasonló cipőben jár, és ha elég őszinte magához, hát kénytelen bevallani, hogy ennek több hátránya van, mint előnye. A jó hír viszont az, hogy mindig van lehetőség a változtatásra, csak két dolog kell hozzá: akarat és (szabad)idő. Kis segítség a kezdéshez…

Mivel töltsem el?
Olyan magasztosan hangzana, ha ezzel kezdeném: olvasás!
Azonban sokkal fontosabb a társas kapcsolat, mondjuk közeli ismerősökkel vagy barátokkal, rokonokkal, családdal. Ma a társadalom úgymond „atomizálódik”, magyarul apró egységekre esik szét, melyek elzárják magukat a külvilágtól, begubóznak, mint a hernyók. Csakhogy amíg a hernyó a begubózás után szép pillangó formájában éled újra, a begubózott ember mogorva, emberi érintkezésre már-már képtelen vegetatív roncsként.
„Azért vannak a jó barátok…”, ahogyan a népszerű dalban halljuk… Hogy legyen kivel megosztanunk az érzéseinket, az élményeinket, hogy legyen, aki szól hozzánk, és akihez szólhatunk. Nagyon is hozzászoktunk már az egyirányú kommunikációhoz, végül is ez történik a tévét, a rádiót hallgatva, vagy az iskolapadban ülve.
Ne elégedj meg ennyivel! Bár kétségtelenül igényel holmi szervezői munkát (és főleg IDŐT, amiből ugye egyre kevésbé szívesen „áldozunk” egymásra), de a barátokkal egy közösen megtervezett, társas program (biliárd, korcsolyázás, kávéház, társasjáték, sakk, puzzle) életre szóló emlék marad. A mozit nem tartom jó ötletnek, különösen, ha társaság csak ritkán tud találkozni: együtt nézitek a filmet, de nem egymással foglalkoztok. És a társalgás megint nem működik, ahogyan a hangos szórakozóhelyeken sem.
Mert hát az ember társas lény!
Olyannyira az, hogy ha egyedül van otthon valaki, csak, hogy legyen valami zaj körülötte, gyakran bekapcsolja a rádiót, vagy a tv-t nézi, s látja az a sok baromságot, amivel etetnek minket.
Cirkuszt, ha már kenyér nincs mindig. Ne gondolkozz, légy távirányított nemzedék. Kapcsolj be , majd én megmondom mit csinálj, mit egyél, mit vegyél. Minél többet minél többször, ez a lényeg. Vegyél föl hiteleket, akkor a kezemben vagy. Nem folytatom, mert messzire kerülünk az adott ártalmatlan és semleges témánktól.
De Te azért folytasd a gondolkodást. Ez a szabadidő leghasznosabb eltöltése.
Gondolkodásra azonban sok minden sarkallhat…

Olvass, de nézd meg, mit!
Hogy mit, azt Te jobban tudod! Miért én mondanám meg? Nincsenek már így is túl sokan, akik meg akarják mondani, mit csináljunk?!
Mindegy, hogy sci-fi, ismeretterjesztő vagy történelmi regény, a lényeg: olyan legyen, hogy mikor leteszed a könyvet, több legyél valamivel, mint amikor fölvetted.
Ez lehet egy gondolat, amit tovább futtatsz, egy újszerű látásmód vagy egy felhőtlen kikapcsolódás élménye. Egyenértékű egy Rejtő Jenő könyv az Ember tragédiájával, mert más korosztályhoz szól, más módon nyújtva jobbulást.
És ne érdekeljenek az irodalmárok fejtegetései. Hallgass meg mindent és döntsd el mi az ami neked jó úgy, hogy az másnak sem káros. Ezt nevezik szabadságnak. Mindegy, hogy gondolati vagy cselekvési.
Az olvasás persze nem kifejezetten közösségi időtöltés. De a szabadidő talán második leghasznosabb eltöltési módja. Hogy miért? Mert mást tehetsz, mint ami a maradék huszonpár órádat kitölti.
Többek között ezért sem tartom jó ötletnek, amikor valaki a számítógépezésben vagy a netes szörfözésben keres kikapcsolódást. Ideig-óráig lehet pihentető, de azon túl, hogy egészségrontó, bizonyítottan függőséget okoz és elszigetel másoktól. A számítógép maradjon az, ami: munkaeszköz. A kőműves is, miután befejezte a munkát, nem a vakolókanalat meg a maltert nézegeti estig.
Ha olvasol, a könyvben élsz. Elfelejtkezel arról a világról, amiben élsz, a hétköznapok egyhangúságáról, a problémáidról. Megismerkedsz olyan szereplőkkel, akiknek addig még a létezéséről sem tudtál, de olvasás közben érzelmek kötnek hozzájuk, a barátaid lesznek vagy az ellenségeid, esetleg a szerepükbe helyezkedsz. És ami a fő: mindehhez szükség van a gyakran oly kevéssé használt fantáziádra! Egy jó tanács: ha meg szeretnéd nézni egy regény filmes adaptációját, kezdd a könyvvel! Rövid úton rá fogsz jönni, hogy egy film lehet bármilyen igényes és nagy költségvetésű, a könyv mindig jobb. Mert a film eléd ad egy kész arcot, színeket, zenét, nincs belőled annyi minden a történetben.

Filmek
A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy a filmnézés a szabadidő elfecsérlése. Sőt, igazi közösségi élménnyé válhat, ha bevonod a családodat, a barátaidat is. Ha nem moziban, hanem mondjuk otthon teszitek, komoly beszélgetések és nagy nevetések folyhatnak akár a film alatt vagy utána, olyan kérdéseket beszélhettek meg, amelyek egyébként talán föl sem merültek volna, megismeritek a másik véleményét különleges szituációkról.
A mozinál véleményem szerint sokkal szórakoztatóbb, izgalmasabb a színház. Ha jól megnézed, nem drágább a jegy, legfeljebb kissé előre kell tervezni. Cserébe életnagyságban, szinte testközelből találkozhatsz színészekkel (jó esetben a szünetben akár még a büfénél is), élvezheted játékukat, ami estéről-estére más egy kicsit. Csupán magáért az alkalomért, annak nagyszerűségéért is érdemes minél gyakrabban színházat látogatni.
Összességében: nézz filmeket, előadásokat, olyanokat, amelyre igaz mindaz, amit a könyveknél is megbeszéltünk. Vedd észre a gagyit. Így a rossz film is jó valamire, mert tanulsz belőle. A filmekben mindig van legalább egy kulcsmondat. Pl. a Wyat Earph című westernfilmben ezt mondja az apa: „Első a család, mindenki más csak idegen”.

Első a család!
Ki más lehetne az első, ha bármiről, így a szabadidőd eltöltéséről is gondolkodsz?
A család vérségi kötelék. Emellett legelső jó és rossz emlékeid is idekötnek. Ha bármi ér az életben, kihez fordulhatnál először, mint a családodhoz? Szüleidhez és testvéreidhez!
Apukák, anyukák figyelem!!! Olyan családot tessenek vezetni, hogy jó legyen hozzájuk fordulni!
Töltsünk együtt minél több időt. Egy közös filmnézésnél, amikor a tapasztaltabb megmagyaráz dolgokat a kevésbé tapasztaltnak, helyére kerül a film esetleg érthetetlenebb részlete, közös élménnyé válik. Ebben a kulcsszó a „közös”. 

Mozogj
Menj ki családostól, barátostól, barátnőstől és mozogj! Keresd a csendet vagy a közös beszélgetést, rajtad múlik, hogy mire van nagyobb szükséged. Olykor az egyedüllét a természetben, végre távol a nyüzsgéstől gyógyító lehet. Ekkor csak magadra figyelsz, nem vonja el más a figyelmedet, számba veheted gondjaidat, örömeidet.
Menj gyalog, ha lehet, mert ez biztosítja a legnagyobb szabadságot. A láb mindig kéznél van. A kerékpár sem rossz, de kötve vagy az utakhoz, az utakhoz pedig gyakran már a nyüzsgés társul. Míg a városban egy nap száz-kétszáz ember fel sem tűnik, ugyanez az erdőben már embertömeg.
Mehetsz vízen, kenuval vagy csónakkal, mert a víz különleges, lebegő élmény, persze a vele járó veszélyekkel. Hogy melyek ezek? Ne felejtsük el: nekünk nincsenek kopoltyúink! Fontos tehát, hogy a szabadidőnket értelmesen és megfontoltan töltsük el, egymás és a magunk biztonságát is szem előtt tartva. Vicces lehet az ijedősebbek vagy az úszni nem tudók rémült arca, ahogy a csónakot billegteti valamelyik „jó humorú” haver, de… Ésszel! Vegyük tudomásul, hogy felelősek vagyunk egymásért fizikai és lelki értelemben egyaránt!
Vidd el a kutyádat, örülni fog neki, és van kihez szólnod, van kivel törődj. A gondoskodás, az „adni valamit” jó érzés. Egy állattal barangolni pedig különleges élmény. 
Még inkább igaz ez, ha a hátára ülsz. A lovaglás azonban kevesek élménye. És nem azért, mert a ló drága és költséges a tartása. Ez mind nem igaz. Azért kevesek élménye ez, mert a bérházban hova teszed a lovat, vagy a kiskertben hol tartod? Nincs elég hely, csak falun (ehhez képest mindenki a városba törekszik). Az a ló, amelyiket nem otthon tartasz, hanem valahol másutt bértartásban, valójában nem a tied, mert nincs személyes kapcsolatod vele.
Végtelen sok a sportlehetőség is. Sárkányozhatsz a levegőben, és búvárkodhatsz a víz alatt, mehetsz síelni pl. a Kékesre vagy külföldre is. Ha megteheted, mert ezek tényleg drága időtöltések, akár a felszerelést, akár a gyakorlásukhoz szükséges tanfolyamokat nézzük. A lábad, mint említettük pedig mindig kéznél van.

Aludj kint!
Mindegy, mit csinálsz, víz alatt vagy fölött, lóval, vagy bringán, de ha teheted, aludj kint az éjszakában. Húzz egy sátrat, rakj tüzet, süss szalonnát és bámulj a tűzbe. Próbáld ki ha még nem tetted, elhiheted: nagy élmény, időutazás! Visszatérhetsz barlanglakó őseidhez, akik pont így bámulták a tüzet.
Hallgasd az éjszaka szöszmötölését, a madarak hangját, nézd meg a napfelkeltét. Több leszel általa. Nekem elhiheted, máig ezt teszem, amikor csak tehetem…
Ha a nulláról kezded, persze ez is megkíván némi anyagi „áldozatot”… egy jó, meleg hálózsák minimum követelmény, ha nem akarsz odafagyni a talajhoz hajnaltájt. Hidd el, nincs annál rosszabb, mint egy végigvacogott éjszaka után arra kelni, hogy a hideg miatt még a természet is szólít. Hálózsákok tekintetében a piacon széles a választék: árban, hőmérsékleti optimum-tartományban és márkában bőven válogathatsz. Érdemes azonban inkább gyűjteni és várni egy kicsit, mint hirtelen felindulásból megvenni az első gagyit, mert egy hálózsák örök darab, elég egyszer rászánni magad és a pénzedet. És folytathatnám a sort: ha esik az eső, egy sátor sem árt… a túrafelszerelések listája végtelen, ha igazán belelendülsz, a rokonaidnak évekig nem nagyon kell majd a fejüket törniük, mit vegyenek Neked ünnepekre. Tanácsos azonban kérni valaki tapasztaltabb segítségét, mert a feliratok gyakran megtévesztőek, és igazán csak a használat során derül ki, mi mennyit ér.


Fajsúlyosabb elképzelések
Szabadidőd egy részét fordíthatod másokra is, emberekre-állatokra egyaránt.
Ha állatot tartasz (és itt nem csak a kutyára gondolok), meg fogsz lepődni, hogy egy-egy nem túl jó sajtójú állat milyen képességekkel bír.
Tudtad Te, hogy egyetlen bárány zaj és benzingőz nélkül karban tartja a gyepet (sőt, még trágyázza is!), kezedből eszik, játszik a kutyával és a gyerekkel, ráadásul milyen finom az illata? Ha esetleg rackád lesz, lesz egy kis Hortobágyod is, hiszen ez a faj jellemzően ott és a Kunságban él. S ha még meg is ellik, mekkora öröm és lelki élmény neked és a gyereknek is! Milliószor többet ad, mint egy elemes játék.
De lehet nyulad, és mit ér egy falusi porta kakasszó nélkül? Ezek az élet hangjai. Nem védett állatok, előfordul, hogy a tálba kerülnek, ha túl sokan lesznek. Ez nem baj. Egyet azonban jegyezz meg: amíg él, méltó körülmények között tartsd, s ha meg kell ölnöd, gyorsan, a lehető legkevesebb rémülettel és fájdalommal járjon. Neked nem baj, ha fáj. Ebből érzed, hogy még ember vagy, hiszen kötődsz ahhoz, amivel foglalkozol.
Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy kertes házban lakj, akkor se csüggedj: az aranyhal, kanári, hörcsög vagy csincsilla kis helyen is elfér. És, hogy egy házban tartott állatot gyakrabban kell takarítani, objektív okok miatt… Amikor állatot vásárolsz, felelősséget vállalsz arra, hogy haláláig a gondját viseled és gondoskodsz minden szükségéről, ezt sose felejtsd el! Ez mindenkire és minden féle-fajta állatra vonatkozik, ezért gondolkozz felelősségteljesen, mielőtt első felindulásodban máris rohannál a kereskedésbe!
Ha pedig állatot nem, növényeket még mindig tarthatsz. Lehet erkélyláda, bonsai vagy kaktuszgyűjtemény… a többit a fantáziádra bízom.
De nem csak növényeket, hanem teafiltert, szalvétát, gyufásskatulyát, bélyeget, azaz tulajdonképpen bármit lehet gyűjteni. A választék határtalan.
Rászánhatod az életedet másra is.
Hagyományőrzésre, néptáncra, természetvédelemre, vagy országod megismerésére, országjárásra. Az élmény akkor igazán a tied, ha megosztod másokkal. Ha érzel magadban elég erőt, szervezd magad köré azokat, akiknek hasonló az érdeklődése, vonj be másokat, tarts előadásokat, vagy írj és buzdíts másokat, ahogyan ezt most én is teszem
Mindezekben az a fontos, hogy a szabadságot ne téveszd össze a szabadossággal. Ne mások kárára éld meg a szabadságod. Ne azt tedd, ami neked jó, hanem ami neked is jó, ugyanakkor másnak sem káros.
Nemes és felemelő dolog például éjjel részegen üvöltve énekelni, mert éppen ahhoz van kedvem, de gondoljunk azokra a három műszakban dolgozó emberekre is, akik kispolgári tunyaságukban éjjel háromkor éppen aludnának.

Amiről lassan leszokunk
Sajnos manapság egyre kevésbé népszerűek a múzeumok kiállításai, a múzeumfaluk és falumúzeumok és ezek időnként megszervezett rendezvényei. Baljós jelenség, hogy egyre kevesebbeket érdekel a múlt. Mondhatnánk, a nemzet múltja, de ne általánosítsunk: ez a TE múltad is. Ahhoz, hogy tudd, hová tartasz, tudnod kell azt is, honnan jöttél… Hogy tanulhass a múlt hibáiból, ne kövesd el annak bűneit. Ez nem azt jelenti, hogy úgy kell nekünk is élnünk, ahogyan öregapáink tették. Más szóval: „Nem az őseinket kell követni, hanem azt, amit az őseink követtek.”.
Az állatkertek, állatparkok megint csak kiváló családi programok. A városi ember hol is kerülhetne olyan közelségbe a természettel, mint itt, hacsak nem megy ki terepre? Az állatkertek területén kicsik és nagyok egyaránt megtalálják a nekik megfelelő szórakozást: az állatok nézegetése és az ismeretterjesztő feliratok olvasása mellett a legtöbb helyen ma már éttermek, árusok, a kisebbeknek játékok és kellemes pihenőhelyek várják a látogatókat.
Egyre kevesebben szánják rá magukat arra is, hogy a két kezükkel alkossanak a saját vagy mások örömére. Horgolni, kötni vagy hímezni bárki könnyedén megtanulhat, de egy-egy szép festmény is díszítheti a falat vagy egészen egyedi ajándék lehet. A fiúk, nektek pedig ott a barkácsolás. Nem baj, ha minél hamarabb belejöttök, később még nagy szükségetek lehet rá. De van, akit a kevésbé maradandó alkotások kapcsolnak ki, ilyen a sütés-főzés, takarítás.


Ha rád szakad a szabadidő…
Amikor épp azt sem tudod, hol áll a fejed, unod a tanulást stb., olyan sok ötleted van, amit szívesebben csinálnál, igaz? Mégis, amikor „rád szakad” a szabadidő, s ez főleg a nyári szünetben igaz, egy darabig élvezed az iskola hiányát, de mivel semmi értelmes nem jut az eszedbe, a tétlen semmittevés egy idő után fárasztó. Ilyenkor jó, ha már van egy listád, hogy mit is szeretnél megnézni, elvégezni, s ezeket alkalomadtán be tudod szépen osztani. Érdemes tehát, amikor épp hemzsegnek a fejedben a gondolatok, gyorsan listát írni szűkösebb időkre. S hogy mi legyen rajta…
Nyáron vagy egy hosszabb szünetben van elegendő időd arra, hogy a családoddal, a barátaiddal szétnézz az országban. El sem hinnéd, milyen csodálatos kulturális és természeti értékei vannak a saját hazádnak, amíg meg sem próbálod megismerni! Mint minden nemzet, mi is túl vakok vagyunk arra, hogy észrevegyük: máshol talán más, de nem szebb vagy jobb. Persze lehet menni külföldre is, ahogy ez manapság egyre divatosabb, de mint magyar embernek, kötelességed előbb a saját országodat megismerni.
Akár önálló hobbiként is megállja a helyét, de ide is kapcsolódik a fényképezés, mellyel megörökítheted élményeidet. Manapság már mindenki számára elérhető áron kaphatók digitális fényképezőgépek. Ezeket kezelni bárki könnyen megtanulhatja, és az sem baj, ha nem lesz művészi az eredmény… a lényeg, hogy könnyen tárolható, s jó esetben évek múlva is örömet szerez a nézegetésük.
Amint tehát látjuk, kizárólag kreativitásunkon, no meg elszánásunkon múlik, tényleg unalmas-e, ha éppen nincs mit dolgozzunk, vagy várhatjuk a szabad órákat, hogy végre kibontakozhassunk. Az eredmény rajtad áll… Oszd meg az élményeidet mással is, hátha követőre találsz!

Összefoglalva tehát a következőket tartsd szem előtt:

  • A természetben eltöltött pihenés, szabadidő alatt is legyünk tekintettel a tisztaságra. Az illegális hulladékelhagyás büntetőeljárást von maga után.
  • A környezettudatos szabadidő eltöltés kiemelt szempontja, hogy helyszíne környezetbarát módon megközelíthető (pl. a lakóhelyhez minél közelebb van).
  • A kisebb energiafogyasztású szabadidős tevékenységek (pl. gyalogos kirándulás, nem technikai sportok, művelődés stb.) a környezetet kevésbé terhelik.