Alultápláltság és elhízás, kéz a kézben

Az ENSZ legutóbbi jelentéseszerint, minden 8 emberből 1, tehát 868 millió ember éhezik a földön. Amikor ehhez hasonló szalagcímeket látunk általában az éhező afrikai gyerekekre asszociálunk, megjelennek előttünk az oly sokszor látott szívszorongató képek vékonyka végtagú, nagy pocakú apróságokról. Azonban az éhezés és az alultápláltság problematikája, vagy ugorjunk egy lépéssel tovább, a megfelelő étkezés kérdése sokkal komplexebb ennél és sokkal nagyobb csoportot érint, mint a fejlődő országok béli gyermekek. Az ételnek legyen az túl kevés vagy túl sok, komoly fiziológiai hatása van az emberi szervezetre. És ebből a szempontból éles kontraszt van nemcsak a globális nyugat és kelet között, de az egész világon szegények és gazdagok között.

Alultáplált az, aki túl kevés ételhez jut?

Ahhoz, hogy megértsük a probléma komplexitását, először tisztába kell tenni a fogalmakat. Az alultápláltság a latin malnutríció szó fordítása, amely az alultápláltság mellett azt is jelenti, hogy hibás táplálkozás, vagy nem megfelelő táplálkozás. Az Unicef definíciója szerint, „a malnutríció egy olyan tág fogalom, mely általánosan használt az alultápláltság szinonimájaként, de technikailag a túltápláltságra is vonatkozik. Azok az emberek alultápláltak, akiknek étrendje nem tartalmaz megfelelő kalóriákat és proteint a szervezet fejlődéséhez és annak karbantartásához vagy például betegség miatt szervezetük nem képes arra, hogy a bevitt élelmet teljes mértékben feldolgozza. De malnutríció lép fel túl sok kalória fogyasztásakor is. Ez a túltápláltság.” Mindkét esetben a megfelelő tápanyagok, kalóriák bevitele az, ami hiányzik. Utóbbit „rejtett éhezésnek” is szokták nevezni, mely kb. 1 milliárd embert érint. Ebben az esetben a nem megfelelő mennyiségű tápanyagbevitel fiziológiai hatásai nem olyan nyilvánvalóak, mint az alultápláltság esetében, hiszen ilyenkor az alutápláltság – kalória bőség, de kevés tápanyag bevitele - elhízást okoz.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha sok kalóriát visznek be, akkor szervezetük automatikusan megkapja a számára szükséges tápanyagokat. De sajnos ez nem így van. Amíg megfelelő táplálkozás esetén a vitaminok és az ásványi anyagok mozgatják a metabolizmust, vagyis az anyagcserét, addig az „üres kalóriák” összezavarják a szervezetett, a kilók pedig repülnek felfelé.

Alul vs. túltápláltság: ijesztő adatok

Az Economist ijesztő adatokat közölt az alultápláltság következményeivel kapcsolatban. A brit lap szerint a világon több, mint 160 millió fejlődő országok béli gyermek szenved A vitamin hiányban; 1 millió hal meg gyenge immunrendszer miatt és 500 ezer vakul meg évente. A jódhiány következtében, ami sóval könnyen kezelhető lenne, évente 18 millió gyermek mentálisan sérülten jön a világra. A vashiány vérszegénységet okoz, mely a szegény országokban élő gyermekek közel felét és több mint 500 millió nőt érint. Utóbbiak közül több mint 60 ezer hal bele a vashiány fizikai következményeibe terhesség alatt. A kár, amit az alultápláltság az emberi élet első 1000 napjában okoz visszafordíthatatlan. Így az alultáplált gyermekeknek kevesebb az esélye, hogy iskolába menjenek, hogy ne maradjanak ki és nagyobb eséllyel lesznek tanulási nehézségeik. Valószínűleg kevesebb pénzt fognak keresni éltük során, mint jól táplált embertársaik, szegény környezetből választanak párt és korábban halnak meg. Tehát a gyermekkori alultápláltság meghatározza életpályájukat. Ezért nem elég segélyprogramokat indítani az alultápláltság megfékezésére, de sürgető lenne a már szellemi és fizikai fogyatékkal felnőtt emberek megsegítésére is nemzetközi rehabilitációs- és segélyprogramok indítása.

A legismertebb példa az alultápláltság azon formájára, mely túlsúlyban mutatkozik meg, az Amerikai Egyesült Államok, ahol a felnőtt lakosság több mint egyharmada kóros elhízásban szenved.  Az amerikaiak táplálkozásuk során nem visznek be elég magnéziumot, C, E és A vitamint szervezetükbe. A lakosság több, mint 80 százaléka szenved D vitamin hiányban és 10 emberből 9 Omega 3 hiányban. A „rejtett éhezés” járulékos egészségügyi következményei, már a túlsúly, és leginkább az obesitas (elhízás) miatt lépnek fel, ilyen többek között a krónikus szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabétesz, daganatos betegségek, máj- és veseelégtelenség.

Szegények és gazdagok

A táplálkozási problémáknak több oka is van. A tájékozottság hiányában vagy a bőség zavarában az emberek sokszor nem tudják, milyen ételt kellene fogyasztaniuk ahhoz, hogy megfelelő tápanyaghoz jussanak. De problémát jelent az is, hogy a föld túlnépesedése miatt a termőföldek kimerülnek.

Ezeken kívül a kóros elhízásban fontos szerepet játszik az emberek társadalmi helyzete, az hogy milyen jövedelmi csoporthoz tartoznak. Ha az USA példájánál maradunk, akkor azt látjuk, hogy sokan azért vásárolnak kevés tápértékű, rosszabb minőségű élelmiszereket, mert olcsóbb. A szegényebb negyedekben kevesebb jó minőségű ételt árulnak, kevesebb a termelői piac és a boltok felszereltsége is szerényebb. Továbbá a szegényebb lakónegyedekben sokkal több gyorsétterem van, mint a módosabbakban. Az elhízáshoz az is hozzájárul, hogy kiegyensúlyozatlanok az étkezési szokások. Sokan kihagynak étkezéseket spórolás céljából, majd hajlamosak túlenni magukat, amikor ételhez jutnak, írja a FRAC (Food Research and Action Center). Közvetett okokhoz pedig felsorolható, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegek életében a stressz nagyobb mértékben van jelen és kevesebb sportolási lehetőségük van, amely épp az előbbinek prevenciójához lenne hasznos.

Magyarország

De nem kell az USA-ig menni, hogy a fent említett problémával találkozzunk. Az Élelmiszerbank szerint sajnos Magyarországon is egyre többen éheznek. 2007 óta 4 százalékkal nőtt az úgynevezett „minőségi éhezők”, vagy ahogy a külföldi irodalom nevezte, „rejtett éhezők” száma, akik ugyan nem éheznek ténylegesen, mert van mit enniük, de nem jutnak olyan táplálékhoz, ami fontos lenne egészségük megőrzéséhez. Ma Magyarországon a társadalom 28 százaléka, azaz minden 3. ember minőségi éhezőnek számít. Ezek között a minőségi éhezők között egyre több a gyerek. A gyermekkori éhezés beindít egy spirált és sok esetben a társadalomi perifériára szorítja az érintetteket – nyilatkozta Cseh Balázs a Magyar Élelmiszerbank elnöke.

A Föld 7 milliárdos lakosságából, 3 milliárd eszik túl keveset, túl egészségtelenül vagy éppen túl sokat és szenved ennek egészségügyi következményeitől. Tehát ahhoz, hogy alultáplált és segítségre szoruló emberekkel találkozzunk, nem kell a fejlődő országokig menni, lehet, hogy elég csak a szomszédba.

forrás: http://humanamagazin.eu/