Segítség, agresszív a gyerek!

Az agresszió természetes része az emberi életnek. Ugyanakkor szülőként tudnunk kell értelmezni, és kezelni gyermekünk agresszív megnyilvánulásait.

Már egészen kisgyermekkorban megjelennek az agresszió egyes formái. Megfigyelhető egyrészről egy olyan fajta agresszió a gyerekeknél, ami egy kívánatos dolog megszerzésére irányul. És tapasztalható az ellenséges agresszió is, amely közvetlenül a másik személy megsértését célozza, és többek között a dominanciát fejezi ki.

Vannak kifinomultabb formái is az agressziónak, például a csúfolódás. A gyerekek egész korán megértik és felmérik a másik gyerek sajátos jellemzőit. Testvérek esetében is megfigyelhető, hogy felmérik egymás gyenge pontjait, tudják, mivel lehet felbosszantani a másikat, ami sokszor „hatásosabb” a fizikai erőszaknál.

A legtöbb helyzetben a fiúk több agresszív viselkedést mutatnak, mint a lányok. Ez azonban csalóka lehet, hiszen ahogy a fentiekben is már szemléltettük, az agressziónak sokféle változata van. A lányok például hajlamosabbak a kapcsolati erőszakra, ennek tipikus példája, amikor kizárnak valakit a játékból, kiközösítik a másikat.

A legnépszerűbb elmélet szerint, az agresszív viselkedés hátterében mindig valami frusztráció energetizáló hatása áll. Kétségtelen, hogy a gyerekek nem képesek még elnyomni, vagy építő jellegű tevékenységben kifejezni a bennük felgyülemlett frusztrációt, és a leggyakrabban agresszív viselkedésben testesül meg. Ilyen tipikus eset például a kistestvér születése, ami okozhat olyan stressz hatást a gyerekekben, ami fokozott agressziót vált ki belőlük.

Sokan úgy gondolják, hogy ha gyerekek katarzis élményeket élnek át, csökken a frusztráció, és ez által kezelhető az agresszió. Népszerű megközelítés, de az eredmények nem olyan egyértelműek. Az agresszív viselkedés büntetése sem tűnik hatásos megoldásnak. Főleg ha következetlen büntetésről van szó, akkor általában fokozódik az agresszió.

 Egyébként sokszor az agresszív viselkedés mögött a figyelemfelkeltés szándéka is meghúzódik a gyerekeknél. Szakemberek ezért azt javasolják, hogy csak akkor figyeljünk a gyerekre, ha együttműködő viselkedést tanúsít. Fontos, hogy ha agresszív viselkedést látunk, lépjünk közbe, de ne az „agresszor” okításával törődjünk, hanem az „áldozatra” koncentráljunk. Ennek az úgy nevezett szelektív figyelemnek a következetes alkalmazása, nagyon hatásos lehet az agresszív viselkedés visszaszorításában. 

Forrás:

www.hajraegeszseg.hu